Standard and Poor's 500 - Fordulat?

Mi volt tegnap, mi van ma és mi várható holnap?

Ezekre kérdésekre kerestem választ elemzésem során, melyben a 1973-74 olajválság, a 2000-2002-es tőzsdelufi és a mostani válság eseményeit hasonlítottam össze.

Az első dián az 1973-as olajválság idején kialakult mélypontot és az onnan való vissza értékelődést lehet megfigyelni. Ahogy az jól látszik, az árfolyam a mostanihoz (3.dia) kísértetiesen hasonlóan került hónapok alatt a mélybe. Olyannyira, hogy az index a korábbi értékének 48% (!) vesztette el.

1.dia

A minimum pont visszatesztelését követően rakétasebességgel vette újra északnak az irányt az árfolyam. A folyamat nem ismeretlen a pszichológusok számára sem. A kiábrándultság és a negatív hírdömping után a befektetők újra elkezdik reálisan, majd megint csak túl optimistán szemlélni a piacon zajló eseményeket. Ennek periodikusságnak köszönhetőek a gyors felértékelődések.

Nemcsak az olaj esetén igaz!

Érdemes ugyanígy megvizsgálni a tőzsdelufi idején lezajlott eseményeket. A piaci szereplők hite először túlmutatott a realitásokon és felértékeltek olyan vállalatokat is, melyeknek tényleges jelentősége közel sem volt akkor, mint ahogy azt gondolták. Kipukkadt a lufi és hangosat szól. Ezalkalommal a mutató 49%-ot vesztett korábbi értékéből. A negatív hírdömping és a túlértékelt vállalatok eltűnését követően újra visszatért a befektetői bizalom. Az árfolyam 2007 májusára "túlhízta" korábbi maximumát.

2.dia

Most is így lesz?

A világ nem áll meg. A visszaárazódás nem kérdéses. Az viszont igen, hogy az esésnek hol az alja és mennyit időt vesz igénybe a visszaárazódás!?

3.dia

Jaksity György szavai ugranak be, aki a válság kezdetén azt nyilatkozta, hogy a helyzet kritikus, de az ismert gazdasági eszközök segítségével hamar túl fogunk jutni rajta. Azóta már tudjuk, hogy a helyzet drámaibb, mint ahogy azt akkor sokan gondolták, de ennek ellenére könnyen jöhet a fordulat.

Miért?

Véleményem - megérzésem - szerint az elmúlt hetek makroadatai másképp festenek mint néhány héttel, hónappal korábban. Míg akkor rendre sikerült alulmúlni az elemzői várakozásokat, ma már a legtöbb makro, vagy megegyezik, vagy jobb az elemzői konszenzusnál. Ez számomra azt jelenti, hogy elkezdődött a reális értékelések kora. Ha pedig vannak értékelhető előrejelzések, akkor a piac újra el tud kezdeni tervezni. A terv pedig reális árazást, és ebből következendően újra trendszerű mozgást jelent.

Vége nincs, még évekig nem is lesz, de azt a legtöbben tudjuk, vagy sejtjük, hogy a jelenlegi árak nem fedik a mögöttük megbújó vállalatok tényleges értékét.